A kétezres években országszerte felbukkanó jósautomaták újraélesztéseként kiforgattuk azok eredeti működési logikáját. Ahogy egy hozzánk beszélő ember szájába sem nyúlnánk bele, úgy a jósgépünk szájához sem illik hozzányúlni. Egyetemi feladatra készült projektünkben vezetőképes textíliákkal alakítottuk ki az automata szájüregében a kéz közelségét és érintését érzékelő felületet. Ez potméterként szabályozza a hangtompítási effektust. A gép működési logikáját a Max szoftverben, node-alapú patchrendszerként építettük fel. A textília mellett optikai mozgásérzékelők figyelik az automata előtt elhaladó, majd megálló járókelőket. A gép hangját Erhardt Miklós kölcsönözte, a projekt alapötlete Csenki Csongor nevéhez fűződik. Konzulensek: Esteban De La Torre & Kárpáti Judit